Ma először csípett meg a hajnal. Hiába voltam bekuckózva pléd alatt, egyszerűen utolért. És most zuhog az eső, magával hozva valami megmagyarázhatatlan békét a szívembe.
Itt ülök az angyalföldi szobánkban, ezúttal egyedül, az elmúlt napok zaja után talán először látom ezt az arcát délelőtt. És esik. Olyan nagyon megnyugtatóan esik. Még a rekeszek-dobozok-ikea szatyrokon át is látni az ezüstös esőfüggönyt, érzem hogy ma békében vagyok.
Ma, ebben a percben eltűnt, nincs bennem fekete, sötét vagy mély. Csak várakozás, hit és nyitottság valami újra, szépre, egészre.