sütimizéria.

Az űrt? Betölthetném bármivel. Jó dolgokkal, vaníliással, fűszeressel, kedvessel, melengetővel mert leginkább a meleget és a forrót szeretem ugyebár. Feketével, de hófehérrel vagy színessel is, karcossal, akármivel amilyen épp aznap vagyok. Ki is vagyok én. Mi voltam eddig. Ma mazsolaszem verjusbe infuzionálva. Holnapra azért remélem az ízek összeérnek.

Ma először csípett meg a hajnal. Hiába voltam bekuckózva pléd alatt, egyszerűen utolért. És most zuhog az eső, magával hozva valami megmagyarázhatatlan békét a szívembe. Itt ülök az angyalföldi szobánkban, ezúttal egyedül, az elmúlt napok zaja után talán először látom ezt az arcát délelőtt. És esik. Olyan nagyon megnyugtatóan esik. Még a rekeszek-dobozok-ikea szatyrokon át…

Akad néhány számomra szívmelengető fotó, írás, recept, amit picit magamnak is itt hagyok. Valamit felidéznek a múltból, amit Azelőtt megfotóztam vagy épp bekanalaztam, a pillanatot amiben úgy igazán jelen voltam…. Ezek így nyomot hagytak rajtam, segítenek emlékezni, hogy időről-időre eljönnek ezek az érzések az ember életében, de mindig erősnek és mindig szívósnak kell maradni. Csak…

Továbbra is kísérleti konyha, játék az ízekkel, állagokkal, színekkel, de megőrizve mindent, ami igazán fontos. A testvéreim számára, Apukám számára, és nekem is. Még jobban bízom benne, hogy amikor belekóstolunk, sokunk számára ugyanazt a mézes kenyeret jelenti.